To beat a bridge from nature to the image, from the outside to the inside.
It is the artist’s job to make the invisible visible with her special tools.
I am a creative artist and teacher living in Tatabánya, Hungary.
I was born on December 19, 1959. I am currently the head and art teacher of the Mátyás Angyalffy Primary School in Naszály. My professional consciousness and commitment to painting was directed towards art camps and art circles. Numerous domestic and foreign exhibitions indicate my active participation in the world of fine arts. In honor of the millennium made in 2000, it is my large-scale oil painting that can be seen in the ceremonial hall of the Municipality of Tata. I use several techniques in my works, in the formulation of pictorial thoughts. It gives watercolor, oil, pastel, silk and self-expression. The nature, the objects, the shapes and the man in it are all inspirations for the artist.
My poetry of Ars, my conscious creed:
To build a bridge from nature to the image, from the outside to the inside. It is the artist’s job to make the invisible visible with his special tools.
„Sulyok Teréz Komárom-Esztergom megye ismert alkotó művésze. Életműve Tatán bontakozott ki, és leginkább Tatához illetve környékéhez kötődik ma is. Itt tanít, itt állít ki, de tevékenysége nem korlátozódik az alkotás, pedagógia és tehetséggondozás területére. A festészet nyelvén beszél, ez hatja át az életét, és ennek érdekében szervez kiállításokat, programokat, táborokat is.
1987 óta kiállító művész, innen számítható a művészpálya.
Több műfajban, területen is alkot. A legjellegzetesebb talán az akvarell, amellyel bravúrosan bánik. Fényben fürdő utcaképeket, kisvárosi részleteket örökít meg, falusi templomtornyok magasodnak fel a tiszta égbolt előtt. Ezeken az akvarelleken ragyog a fény. Erőteljesen árad a színek ereje, intenzitása. Az akvarell különben is a fény ábrázolásának műfaja. A fehéren hagyott papír a ragyogásnak ad helyet, de a színek mögött is mindenütt ott van a csillogás, az életet adó fény. Sulyok Teréz akvarelljein megfigyelhető, hogy nemcsak a fehéren hagyott részekkel és a sötét árnyékokkal ragyogtatja fel és emeli ki a fényt, de, alig észrevehetően, egy másik eszközt is alkalmaz: a színek kontrasztját. Hideg és meleg színek csapnak össze, árasztanak érzelmeket, szabadítanak fel energiákat, fedik fel az egyéniség bélyegeit.
Sulyok Teréz másik sajátos technikája a selyemfestés, amelynek mestere, amely eggyé forrott az ő nevével. A selyemfestés dekorativitása az iparművészet felé közeledik, vonalainak burjánzása, színeinek lángolása egészen különleges, puha, érzéki, simogató hatást ér el nézőjének lelkében. Ezt tapasztaljuk Sulyok Teréz selyemképeit, virágcsendéleteit látva is.
A pasztelltechnika egészen másféle formanyelvet jelent. Halvány puhasága, sfumatója rezdülésnyi finomságok érzékeltetésére képes. Sulyok Teréz pasztelljeinek témái nem az intenzív érzelmek világába visznek, hanem az emlékek és álmok mezsgyéjére. Irodalmi illusztrációin, falusi udvart ábrázoló pasztellképein a valóság keveredik a képzeletbelivel, az emlékkel. Talán a nosztalgikus élmény sarkallta a művészt arra, hogy az egyszerű falusi udvar meghitt ábrázolásában is a pasztellhez nyúljon, arra bízza mondanivalóját.
Többféle technika, több műfaj. Mindezekben egyetlen, érzelmes lélek, aki szereti a világát, annak színeit, fényeit, virágainak pompáját. Aki a hétköznapok kulisszáinak szépségét észre tudja venni, és képein meg tudja ragadni, az nemcsak saját egyéniségét, világképét közvetíti, de számunkra, nézők számára is átélhetővé teszi az élményt, a látvány örömét. Sulyok Teréz kiállítása ezt a lehetőséget kínálja. Éljünk vele!”
Mónika Kövesdi
art historian
„Nőnek lenni ajándék, tanítani hivatás. Az alkotás, lelket és szellemet egyaránt formáló tevékenység. Az élet apró csodáinak egyike, ha mintegy belső motiváció által vezérelve egyszerre többféle tennivalónk is akad. Olyan is, amely a hétköznapi identitásunkat adja, és olyan is, amely csak ritkán válik megfoghatóvá mások előtt. Ez utóbbival aztán nem is azonosítjuk magunkat, egyszerűen a részünknek tekintjük. Amolyan titkos én ez, melyet ritkán fedünk fel.
Műveink egyszer csak előtűnnek egy műterem falai közül, leképezés folyamata mellett érvényt szerez az újrateremtés is. Ugyanis az alkotás szubjektív, de nem önmagáért való dolog, ami nem lehet öncélú, mert akkor érvényét és értékét veszti. A mű mindig a „már létező” egyéni átírása, melynek tartalmát és mondanivalóját a valóság és az individuum együttese adja. Ha a kettő harmonikus egységet alkot a kívülállók szemében is, a folyamat eredményes.
Sulyok Terézt, mint alkotót a lelkéhez közelálló természeti képek és az épített környezet egyaránt inspirálják, épp úgy, mint a vallás vagy az emberi létezés kérdései. Változatos technikákon keresztül folytonosan megújuló- átalakuló érzelmeket, belső világot közvetít a számunkra. Az úsztatott akvarellek feloldódó körvonalai az emberi lét tünékeny, álomszerű leképződéseiként figyelmeztetnek minket mulandóságunkra. Máskor határozott vonalak formálják a létező, eredetükben múltba vesző tájakat, építményeket. Egyszer kimért és precíz, máskor szertelen és expresszív, olykor álmodozó és romantikus. Ettől válik az eddigi életmű oly színessé és kommunikatívvá. A kísérletezés bátorság, de egyúttal a nyughatatlan természet megnyilvánulása. Egy sokarcú, női természeté.”
Éva Dóri
Department of Fine Arts, Department of Art Programs, Hungarian Institute of Culture and Lectorate of Fine Arts
„Ma, amikor érezhetően és láthatóan az acsarkodás, az egymás elleni fenekedés van divatban, akkor mindig akad valaki, aki a csöndességben meghúzódva üzeneteket, jelképeket küld. Jeleket, hogy van egy másik világ is, nem csak a társadalmi világ. (…) Ezek a képek hozzák azt a természeti világot, ami a gyerekkorban élt bennünk. (…) Ki az, aki ezt a beszédet meg tudja érteni, le tudja fordítani, mint egy műfordítást?… Ki fordítja le a belső beszédet a képek nyelvére?… Az, akinek nemcsak külső fénye van. Ez az ő tehetsége, akarata, ez az ő adottsága és az ő szerencséje. Szerencsés az, aki nemcsak kívülről, de belülről is fénylik.”
Tibor Gyurkovics
“After further training as teachers and teachers, Teréz Sulyok further developed her skills in a free school, and thus her unique style developed.
She started her work by making fine pastels, and then watercolors and silks came out of her hands. Teréz Sulyok cannot deny that she is a resident of Tata, the city of the waters.
Characteristics of the water, the images of the veil. It is as if a fleeting veil of light is flying from the summoned sight, then enveloping it again
enchanting the landscape and man. An inexplicable warmth flows from these images. The bluish-green world of colors is a means of restraint
distancing, and a happier world envelops the viewer in a balanced bluish radiance. Soft hands with delicate caresses
radiant, sincere look with a brush call to love. The technique of capturing fleeting beauties is watercolor, which is perhaps the most difficult technique to master. Sometimes dreaming, gentle melancholy.
Gentle romance also appears in his paintings, just as the Danube Bay expands into the sea in a shower of light. ”
János Kántor is a painter and graphic artist
„Hidat verni a természetből a kép felé, a külsőből a belsőbe. A művész feladata, hogy a sajátos eszközeivel láthatatlant láthatóvá tegye.”
2022 © All rights reserved! | Privacy Notice | Cookie Policy | Created by 
Zsolt Hegyi
