Ma, amikor érezhetően és láthatóan az acsarkodás, az egymás elleni fenekedés van divatban, akkor mindig akad valaki, aki a csöndességben meghúzódva üzeneteket, jelképeket küld. Jeleket, hogy van egy másik világ is, nem csak a társadalmi világ. (…) Ezek a képek hozzák azt a természeti világot, ami a gyerekkorban élt bennünk. (…) Ki az, aki ezt a beszédet meg tudja érteni, le tudja fordítani, mint egy műfordítást?… Ki fordítja le a belső beszédet a képek nyelvére?… Az, akinek nemcsak külső fénye van. Ez az ő tehetsége, akarata, ez az ő adottsága és az ő szerencséje. Szerencsés az, aki nemcsak kívülről, de belülről is fénylik.”

Gyurkovics Tibor