A legnagyobb festményem , 2000-ben készült,Tata Város dísztermében látható. Szimbolikus kompozíció ,múlt és a jövő jelképeivel. A kompozíció közepén István király intelmeiből , csak az veszi észre aki közelről szemléli a képet...

Volt egy öreg apó. Volt néki, volt néki Kilenc szép szál fia, Testéből sarjadzott Kilenc szép szál fia. Nem nevelte őket Semmi mesterségre, Szántásra-vetésre, Ménesterelésre, Csordaterelésre: Hanem csak nevelte Hegyet-völgyet járni, Szarvasra vadászni.....

Szőlő, bor, drágakő, asszony

Bolond, ki földre rogyván fölkél és újra lépked, s vándorló fájdalomként mozdít bokát és térdet.....

A szőlők és a borok olyanok, mint a drágakövek. Az egyetlen Egy jelenései. De mindegyik az Egynek más és más spirituális esszenciája. Elkezdtem összehasonlítani a smaragdot, a rubint, a topázt, az ametisztet, a karneolt, a gyémántot a neki megfelelő borral. Nem tagadom, hogy ebben a tevékenységemben rendkívüli segítségemre volt a nő. Mint mindig és mindenben, amikor a spirituális esszenciák határtalan változatosságáról tűnődtem. A drágakövek sem egyebek, mint asszonyok és leányok, inkognitó jelenések, szépségüknek csak ezt az egyetlenegy tulajdonságát, a ragyogó bűvöletet tartották meg. Ez a varázslatuk.....

Anonymus krónikája szerint Ugek (Ügyek) vezér Emese nevű feleségének, amikor gyermeket várt „álmában isteni látomás jelent meg turulmadár képében, és mintegy reá szállva, teherbe ejtette őt”. Emesének álmában úgy tűnt, hogy méhéből forrás fakad, s ágyékából dicső kir-ok származnak. Emese fiát e csodálatos álomra emlékezve Álmosnak nevezték el.

....Vadat űzni feljövének Hős fiai szép Enéhnek: Hunor s magyar, két dalia, Két egytestvér, Ménrót fia.....

Eddig úgy ült szívemben a sok, rejtett harag, mint alma magházában a négerbarna mag, és tudtam, hogy egy angyal kísér, kezében kard van, mögöttem jár, vigyáz rám s megvéd, ha kell, a bajban....

Kérdi a rózsát a sírbolt: – Harmat sír rád s ím e titkolt könnyeket hová teszed? És az így felel a sírnak: – Vermed mélyén holtak sírnak a testüket hová teszed? S válaszol a rózsa: – Szálló illat lesz belőle, illó ámbra s mézes illatár. S válaszol a sír: – A testek bennem mind angyallá lesznek s vermemből mind égre száll!

Őszi éjjel izzik a galagonya izzik a galagonya ruhája. Zúg a tüske, szél szalad ide-oda, reszket a galagonya magába. Hogyha a Hold rá fátylat ereszt: lánnyá válik, sírni kezd. Őszi éjjel izzik a galagonya izzik a galagonya ruhája.

Tudja, hogy látod és nézed, de Te ennek ellenére még nem vetted észre! Színes festékek között mégis Ő a legszebb. Mindent nézel. Látod a lemenő alkonyt a völgy felett. Látod és szinte hallod az ecset alatt megrajzolt, csobogóan, szelíden, folyvás folyó kanyargó kispatakot....