Az alkotás, lelket és szellemet egyaránt formáló tevékenység. Az élet apró csodáinak egyike, ha mintegy belső motiváció által vezérelve egyszerre többféle tennivalónk is akad. Olyan is, amely a hétköznapi identitásunkat adja, és olyan is, amely csak ritkán válik megfoghatóvá mások előtt. Ez utóbbival aztán nem is azonosítjuk magunkat, egyszerűen a részünknek tekintjük. Amolyan titkos én ez, melyet ritkán fedünk fel.
Műveink egyszer csak előtűnnek egy műterem falai közül, leképezés folyamata mellett érvényt szerez az újrateremtés is. Ugyanis az alkotás szubjektív, de nem önmagáért való dolog, ami nem lehet öncélú, mert akkor érvényét és értékét veszti.